HÚSVÉTI KÜLÖNKIADÁS - A virginiai nyúlember legendája:
Tudom, hogy nem ezt ígértem, és hamarosan érkezni fog a beígért bejegyzés is. Mivel azonban húsvét van, úgy döntöttem, előrébb veszem ezt a történetet (amit csak később akartam bemutatni). Vágjunk is bele!
A legenda:
Virginia környékén járunk, az 1900-as évek elején. Adott egy elmegyógyintézet, ami egy igencsak népszerű, sok lakossal rendelkező telepen állt. Minden rendben volt egészen addig, amíg az egyik beteg megnem szökött, és rá nem támadt egy gyerekre. A létesítményt ezután bezárták, a betegeket pedig busszal szállították át egy másik intézménybe. Igen ám, de a busz egy kietlen útszakaszon árokba hajtott, a betegek pedig kiszabadultak, és menekülni kezdtek. A rendőrök kutyákkal kerestették az eltűnteket. Végül mindenkit sikerült elfogni, kivéve két rabot. Ők voltak Billy Smith és Michael Wood. Utóbbi előélete ismeretlen, előbbiről viszont tudták, hogy azután került, hogy húsvétkor lemészárolta a családját. Hosszas keresés után végül megtalálták Michael Woodot, aki megcsonkítva lógott egy aluljáró alagútjában, lábán egy cetlivel: "Sosem kapjátok el a nyúlembert." Billy Smith -t sosem találták meg, találtak viszont egy csomó megnyúzott nyulat, akiknek vélhetően ő vette el az életét.
Hosszú évek teltek el, az emberek azonban nem felejtették el a Nyúlembert. 1965.októberében aztán egy csapat fiatal gyűlt össze annál az aluljárónál, ahol Michael Woodot megtalálták. Összesen heten voltak, és úgy tervezték, egész éjjel maradnak, az egyik lány azonban úgy döntött, inkább hazamegy, és elindult az úton visszafelé. Még az első kanyart is alig érte el, amikor meghallotta barátai sikolyait. Annyira megijedt, hogy egészen hazáig rohant. A fiatalokat másnap találták meg: mindannyian az aluljáróban lógtak, egyikük lábára egy cetli volt ragasztva: "Ne felejtsétek el a Nyúlembert!"
Újabb évek teltek el, és bár mindenki ismerte a legendát, idővel már senki sem félt a Nyúlembertől. Egyik éjjel egy fiatal pár épp az útszakaszon autózott, és megálltak az aluljárónál. Itt aztán teljesen belefeledkeztek a csókolózásba, és csak akkor néztek fel, amikor fényt láttak az úton. Rengeteg nyúl futott az autó felé, mintha egy ragadozó elől menekültek volna. Ugyanekkor egy férfi a kutyáját sétáltatta a környéken, az állat azonban a nyulak után iramodott, és eltűnt.. A gazdája keresni kezdte az állatot, és így jutott el az aluljáróba. A kutyáját nem találta meg, a fiatal párt viszont igen: mindketten fejjel lefelé lógtak, az egyikük lábán egy cédula: "Sosem kapjátok el a nyúlembert."
Az igazság:
Semmit sem találtam arra vonatkozóan, hogy Billy Smith tényleg létezett volna, maga a Nyúlember viszont valóban élt, csak éppen éppen senki sem tudja, ki is volt ő valójában. Egy Brian A. Conley nevű könyvtáros úgy döntött, utánajár a legendának, és átolvasott többszáz, 1872 és 1973 közötti újságot. Ezekből kiderült, hogy bő 100 év alatt összesen 550 gyilkosság történt a megyében, Conely azonban csak a fiatalokkal és gyerekekkel kapcsolatos esetekre fókuszált, így pedig sikerült három ügyre leszorítani a kört: egy 1918-as, egy 1927 - es és egy 1949-.es esetre. A Nyúlember neve azonban egyik ügyben sem lett megemlítve. Hosszas keresés után végül ráakadt A Washington Post egyik 1970-es lapjára, amiben arról írtak, hogy nyomozást indítottak egy nyúljelmezes férfi után, aki több esetben is baltával fenyegette a helyieket. Conelynak azonban ennyi nem volt elég, és egészen a rendőrségig jutott, ahol kiadták neki az ügy aktáit. Ezekből kiderült, 1970.október 29.-én (tehát 3 nappal Halottak Napja előtt) a rendőrség kiszállt a Guinea Road nevű mellékútra, ahol egy nyúljelmezes, baltás férfit kerestek. Az aktában említést tettek továbbá egy telefonon fenyegetőző, magát a Baltás Embernek mondó gyanúsított egy gyerek is, aki szemtanúja volt az egyik esetnek. Őket azonban nem sikerült megtalálni. Utóbbinak ugyanakkor fontos szerepe volt az ügyben , mivel bevallotta, hogy személyesen sosem látta a Nyúlembert, csak az iskolában hallotta a legendát. Conely ebből arra következtetett, hogy Billy Smith története már a támadást követő napokban útjára indult, és gyorsan elérte végleges formáját.
https://offbeatnova.files.wordpress.com/2020/10/bunny-man-news.jpg?w=1024
A Washington Post cikkei, amik a támadásokról írtak.
A legtöbb internetes forrás két konkrét támadást említ, amit a Nyúlember számlájára írnak. Az első 1970.október 19.-én történt. Eszerint egy Bob Benett nevű fiatal, frissen leszerelt tengerésztiszt épp a Guinea Roadon autózott barátnőjével, amikor megálltak út közben, és szeretkezni kezdtek. Az élvezetet egy hatalmas csörömpölés szakította félbe, ami az első ülések felől jött. Amikor a pár felnézett, észrevették, hogy valaki betörte a szélvédőt. Amikor kinéztek, látták, hogy a kocsi előtt egy nyúljelmezes férfi áll, aki őket bámulta. Benettnek volt lélekjelenléte, így gyorsan el tudtak hajtani a helyszínről. Amikor visszafordultak, még hallották, ahogy az idegen utánuk kiabál: "Feljegyeztem az azonosító - számodat!". Hogy ezt hogyan értette, arra később nem sikerült rájönni, de mivel valószínűleg elmebeteg volt, így nem feltétlenül kell a szavaiban az értelmet keresni. Amikor hazaértek, Benett észrevette, hogy a Nyúlember hagyott nekik egy emléket: a baltáját a kocsi tetején felejtette.
Az első támadás egy korabeli rajzon ábrázolva.
A második támadás 10 nappal később történt. A Guinea Road környékén épp egy építkezés folyt. A munkálatokat felügyelő őr, Paul Philips hirtelen azt vette észre, hogy egy nyúljelmezt viselő, baltás férfi tart a befejezetlen ház tornáca felé. Az idegen séta közben folyamatosan beszélt. A beszédében kevés volt az összefüggés, mindössze annyi, így minden mondatában az amerikai kormányt szidalmazta. Amikor meglátta Philipset, azt mondta, menjen onnan, ha nem akarja megkóstolni a baltája nyelét. Philips eleget tett a kérésnek, és elhagyta a helyszínt de csak azért, hogy a kocsijához menjen a szolgálati fegyveréért. Út közben visszafordult, hogy nincs -e veszélyben. Gyorsan kiderült, hogy nem kell az idegentől félnie, ő ugyanis új elfoglaltságot talált magának: az egyik faalapú villanyoszlopot próbálta kivágni a baltájával. Philips végül magához vette a pisztolyát, mire azonban visszatért, a Nyúlember már nem volt sehol. A férfit soha többé nem látták a környéken.
Az egész legendából ezen kívül csak egy dolog igaz: az aluljáró, ahol a holttesteket a legenda szerint fellógatták, valóban létezik. Érdekesség, hogy a valós támadásoknál semmilyen forrás nem említ aluljárót, így az nem tisztázott, hogyan sikerült a történetbe beleszőni (bár valószínűleg azért kötötték a Nyúlemberhez, mert a Guinea Roadon áll, vagyis ott, ahol a két támadás történt.). A helyiek a hidat csak Bunnyman Birdge - nek (Vagyis a Nyúlember hídjának) nevezik, és kisebb turistalátványossággá nőtte ki magát az elmúlt 50 évben. A mai napig sokan látogatják a hidat azzal a céllal, hogy előhívják a Nyúlembert, ami- nem meglepő módon - még senkinek sem sikerült.
Ez a legenda tehát RÉSZBEN IGAZ.
Az aluljáró 1970-ben és napjainkban.
A Nyúlember a popkultúrában:
Bár a Nyúlember legendája már 1970 óta él, egészen a 2010- es évekig kellett várni, hogy a legenda Hollywoodba is eljusson. 2011-ben készült el a Bunnyman című, a legendát csak lazán követő horrorfilm, amit Carl Lindhberg rendezett (emellett pedig a forgatókönyvet is ő írta, és a producere is ő volt az alkotásnak). A film sokat változtatott a történeten, az egyik legnagyobb eltérés, hogy a gyilkos itt balta helyett láncfűrésszel vadászik áldozataira. Az alkotás nem lett sikeres, ennek ellenére két folytatást is kapott (2014-ben és 2017-ben). A filmekben a nyúljelmezes gyilkost maga a rendező alakította. A Bunnyman a Rotten Tomatoes nevű kritikai oldalon mindössze 20%-ot kapott, a folytatások pedig még ennyit sem. Lentebb megtekinthetők a fim poszterei, illetve az előzetese.
A film plakátja.
A Nyúlember ábrázolása Carl Lindhberg elképzelésében.
Ennyi lett volna hát a Nyúlember története. Elnézést kérek azoktól, akik a beígért bejegyzést várták, az is érkezik hamarosan. Addig is Boldog Húsvéti ünnepeket kívánok minden olvasómnak.
